Zagyva áldomás

a poros sok kényelem,

önző lúdtojás

minden fejedelem.

Fásult robot tépő

kézzel, szemén, égő

pillán könnycsepp míg nő.

Nincsen veszedelem.

(Átkos tükrön át

bámulja mereven,

minden kis szilánk

gondolat-eredet.

A valóság messze jár,

ki benne nő, éli át,

szemlélni sem csodás,

és sehova nem vezet.)