élek a sűrűben, napom fogy el
néha az esőben körülölel
felhőből nézek s csöpögtetek
friss harmat kerül az emberekhez
lecsordul arcukon, le a földre
terméketlen az mindörökre
hiába minden mit egy felhő hoz
csak lassan érnek el földanyjukhoz
a mélyben sok csepp majd egy virágot szül
az lesz az emlék az új ősöktül
régészek kiássák s hirdetik majd
megint egy elvetélt szegény magyar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése