Nem csendül...

Nem csendül vigadalom szép magánya
nem ég a szerelemnek kínzó ága
nem botlik lábam a híg mocsárba
s nem repül lelkem fel a kárba

csak vagyok és magamban látom a teret
az óra halkan fél hatot ütöget
lehunyom a pillám s már úgy is marad
nem érzem a semmit mely odaragad

élő szívemnek elfojtó enyve
csak állok és meredek le a fellegekbe
elszorul torkom és bennem megakad...
mért nem nyújtod ki felém a karodat?