Hosszú szünet

A por és víz összefolyik,
fa pálcákkal elkeverik,
lesz belőle agyag, forrón
kiégetett kongó korsó.
Bírja még az ürességet,
- lelke mélyén üresség lett.
Nem kívánok egyebet,
csak töltse meg a szívemet
a rég elveszett rózsafelhő,
szivárványos eső-leső,
gyomrom heves rángatója,
szívem tüzes dobbantója,
futnék felé, hangját halljam,
s két karja közt magam. Magam...
Nem kívánok egyebet,
történést és ötletet,
akár "kettő", akár "egy",
de megtörjem a csöndeket.