Képzelet

Ismerős érzés, igen, már nem idegen,
évek távlatából sok ilyen jön szembe velem.
Megszegve a fogadalmat, hogy több szenvedés ne legyen,
nem visszhangzott elégszer jó tanácsom fejemben.

Történetem elérte a kimagasló csúcspontot,
visszájára fordult, mert azon nyomban megbukott.
Nem csalódás lett belőle, mint ahogyan az szokott,
ezúttal egy keserédes felismerést hozott.

Jelenkori s valóságos álmaimnak embere,
éppen ezért fáj nagyon, hogy nem lehetek ott vele.
De itt az idő meglépni, mi idáig csak derengett,
álom-élet valóságban elkezdődött, s vége lett

a messzi helynek, ahol nincsenek magas hegyek,
csak szerető barátok és odatévedt emberek.
Nincs meg hozzá a szabadság, hogy mindent ugyanúgy tegyek,
de nem a helyszín a lényeg, nem azok az emberek.

Kis világom míg feltárom, benne mindent jól teszek,
elérem tán boldogságom, s hasonlóan szeretek.