Görögök

Erdőszélen épp lemegy a Nap,
mikor a lélegzetem megakad,
csapdába ejt e Gyönyörűség,
tökéletesre teremtett kép.
 
E Szerelem így őrültté tesz - 
a vére mégis egy vadkané lesz.
Széttépett szívemet könnyeim szúrják:
a halott testéből éledő rózsák.

E csoda nélkül a lét kietlen.
Hangosan Istenhez így esdeklem:
az élete harmadát ha megkapom,
az Alvilág kapuját el nem hagyom!