Hullócsillag

Tudod, egyszerű az élet,
Nem kell semmitől se félned,
Legnagyobb vágyad a létezés,
Az álmod mégis az ébredés.

Csillagok közül egy mennykő
Tűzkarddal vág a kéklő
Tenger sima színébe,
Éjből száguld a mélybe.

Villanása belédégett,
Nincs előle menekvésed.
Repülni akartál a fénybe?
Előbb úszni tanulj meg végre.

A fullasztó víz eltemet,
Ha erőd meg nem ered...
Bár csak egy álom lett ő volna!
Világod felragyogtatója.

Görögök

Erdőszélen épp lemegy a Nap,
mikor a lélegzetem megakad,
csapdába ejt e Gyönyörűség,
tökéletesre teremtett kép.
 
E Szerelem így őrültté tesz - 
a vére mégis egy vadkané lesz.
Széttépett szívemet könnyeim szúrják:
a halott testéből éledő rózsák.

E csoda nélkül a lét kietlen.
Hangosan Istenhez így esdeklem:
az élete harmadát ha megkapom,
az Alvilág kapuját el nem hagyom!

Fosszil

 ...
kevély fejemről lehúzza a leplet
s fájó üresség mit lelni vél alatt'
pedig tengernyi gyönyör s kín amit így ellep
kagylóhéj véd egy tintahalat
...

Kéreg

évgyűrűktől duzzadok
       a törzsem
átérni már nem tudod
 
hántsd le a kérgemet

       és mélyen

vésd belém a nevedet!
 
jelzésként e világnak:
        születtem
volna bár egy virágnak!