Az eső az üvegen minden fényt elken.
Már száz évet ültem. És oly monoton
hangtalan cseppek áztatják a lelkem,
mint körmeim ritmusa az asztallapon.
Az idő tán megdermed ezen a kedden,
de feltűnik egy-egy ötperces szivárvány.
Honnét tudnám, hogy egyszer megmásszuk ketten,
vagy megmarad minden az álmokba zárván?
ez nagyon szép..! :)
VálaszTörlés