város a kialvó fényben
utcák a koromsötétben
testek így egymással szemben
veletek éhezek én
fátylak a tűznapsütésben
virág az ölben és kézben
álom az ágyban az éjben
veletek éhezek én
vörös a színe a szemnek
de sápadt az élete már
rámhulló parazsak esznek
nem lesz itt más csak magány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése