Villás szemem tapogatja
agyad rejtett zeg-zugát,
titkos módon kitalálom
milyen legyen vacsorád.
Fiókomból előveszek
egy-két színes ceruzát,
s rajzolok egy képet neked,
szíved szerint, akkorát.
Pár mozdulat kell hozzá csak,
s máris kész a tombolád,
kibontod és eléd tárul
egy faragott kis világ.
Lehetetlen nem szeretned -
a művész érti a dolgát -
összevarr egy foltos bábut,
de hiányzik egy arcvonás.
Nincsen keze s feje is csak
félig lett kész, oldalát
elvarrni már nem volt időm -
figyelmemet elvonád.
Kibuggyan a bélés onnan,
szétterül az igazság -
ez a vatta nem töltötte
soha be egy szív honát.