az eszét vesztett kártyavár
mint szétfolyt élet rá se vár
kifogyott a tűből a vér
nincs több rajta lüktető ér
rácsok között szorongatva
rászokik megint a dalra
s mit három szóból összeír
lesz talán rá majd az ír
nem virágos szelek lesznek
nem is holmi szerelmesnek
de leplezett imádságok
leleplezett vidámsághoz
s mikor hamisan szól hangszere
nem lesz már több vegyszere
rájön hogy végleg elszakadt a vonó
mert nem mindegy hogy elvont vagy elvonó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése