A hitetlen

I.

tékozolsz a füstfelhőben

ez az élet, Hitetlen!

vajúdol a zord erdőben

nedű nélkül kietlen

miért vagyok rádragasztva?

rég nem felelsz már szavamra

félrenyeltem - elhalasztva...

II.

ajtó mögé bújsz előlem

rádtalálok sértetten

anyut hívod nem félsz tőlem

édes vagy és éretlen

miért vagyok belédmászva?

elrejted mert nem hibázhatsz

cukormázas - nem kívánlak

Én

mi vagyok én?

hol vagyok én?

idegsejtek halmaza?

fuldokló fény

mint a kés a puha vajban

a konyhán széttolt asztalok

összegyűlnek egy kosárba

a földön fekvő meggymagok

mi vagyok én?

hol vagyok én?

szavak fűzött dallama?

koponyamély

mint esőáztatott szivacsban

fehér cseppek, úgy vagyok

mik holnap ködös szűrt hajnalban

mind éggé tűnt csillagok

mi vagyok én?

hol vagyok én?

molekulák vad hada?

levegőlény

Vegyész

az eszét vesztett kártyavár

mint szétfolyt élet rá se vár

kifogyott a tűből a vér

nincs több rajta lüktető ér

rácsok között szorongatva

rászokik megint a dalra

s mit három szóból összeír

lesz talán rá majd az ír

nem virágos szelek lesznek

nem is holmi szerelmesnek

de leplezett imádságok

leleplezett vidámsághoz

s mikor hamisan szól hangszere

nem lesz már több vegyszere

rájön hogy végleg elszakadt a vonó

mert nem mindegy hogy elvont vagy elvonó.