Parancs János: Arckép

Riadtan, szárnyaszegetten,
forgolódva, izgatottan,
ez elzuhanó testek között,
tanácstalanul és bután,
nem értve a közismert jeleket,
szavakat, helyzeteket,
akár egy ostoba kisfiú,
a szerencsében reménykedve,
konokul ismételve s követelve
amit sohasem lehetett,
ügyelve mégis minden szóra,
jelre, környezetre, részletekre,
megfeszített izmokkal,
ugrásra készen, mint kőszobor,
mozdulatlanul és sután,
a fényben megfürdetve mindazt
ami a sötétségből kiszakítható,
csapkodva és elhagyatva
a hömpölygő vizeken.