Ma

Rövid az idő, mit testem sátorában töltök,
mégis hosszúnak tűnik,
egy múló pillanat, melybe folyton belebotlok,
de soká el nem múlik.

Itt van még a tegnap, mikor berakom
emlékeim videokazettáit,
érzem, hogy sül már a karton
olajban a hús, és pipázik.

Ez is elmúlt, érzem,
mégis mikor olvasom,
emlékszem és szállok
ki az én sátramon

át a semmi légen
fel a sötét éjbe,
földet érek régen,
le az ősi mélybe,

elidőzök ottan,
kopott könyvek polcán
kiválasztom gyorsan,
hogyan-merre tovább.

Kifacsarom a lényeget,
objektívan most már,
átnézem a képeket,
s kommenteket hozzá

írok vissza-vissza
ugorva bokorba,
de lelkem mégis hosszan
időzik a tóban.

S rájövök, hogy tévedtem,
a rózsaszínű szellő
a józan észérveket
elfújta szemem mellől.

Nem gond, vissza gyorsan,
a jó öreg sátorban,
amit, tudom, el nem hagyhatok,
míg nem jön a nagy behajtótok,
mert mint a csigának a háza
ebben van életem maradványa.

Hullám-ár

Ezt a hullámmozgást már tényleg nem bírom,
ki kéne egyenesedni az egyik oldalon,
de mivel ezen nem lehet, majd a másikon.

Tél

Kemény, kegyetlen tél,
sok ember csak ettől fél,
vesztünk okozod te vén
embert nem néző kevély,

felfalod az áldozataidat,
sorra gyűjtöd jég-halottaidat,
mi történt veled, te Föld?
Mért mozdulsz így és ölsz?

"Nem a mi hibánk", mondja,
"ő tehet róla, a holdja",
neki pedig nincsen semmi gondja,
vagy csak nekünk el nem mondja.

:(

Fénylő jégfedél
csillogó kék edényt
borítja homályban,
úszik a napárban.

Kifolyik a lávája,
szétterül a látványa,
elönti a jeges tót,
felolvadni nem tudót.

Megőrjítő irigység,
sárgás féltékenykedés,
elönti a szememet
könnyem csordul, hempereg
lefelé az arcomon,
elfojtani nem tudom.

Ha meglátom: szüntelen
vele van, az fáj nekem,
de ő mintha nemigen
venné ezt oly szívesen.

Napfény csillan fellegek
között picit hagy helyet
rózsaszínes reménynek,
s kalapokat cserélnek.

Ajándék

ha süt a nap megmozdulsz
mozgatod a szárnyad
fotoszintetizálsz talán
nem is vagy hiába
s nem vagy pazarló
mert napelemes belsőd
minden fényre hajló
akár mű vagy kellő

1 kívánság (DQ-érzés)

Valóság te unhatatlan
démoni szenvedély
itt nyomorogsz bújhatatlan
előttem egy életként

mert menni kell, mert hívni kell
húzni az igát szüntelen
csak értelmét, az egyetlent
nem látom én sehol sem.

Lenne nekem ötletem
tűző napon szertelen
tenni semmi okvetlen
fontosat - értelmetlen -

futni zöldbe erdőbe
friss pataknak vizébe
mosni arcom kivéve
ha jégbe fagyna, ebédre

enni amit magamnak
készítettem, kavartam
utána meg pincébe
húzni egy-két iccéve'.

Nem itt ülni hontalan
egymagába borultan
hallgatni a sok dumát
aztán másnapra fogát
feni ugyan úgyis rád.

Lenne időm szeretetre
barátságra, szerelemre
esküvőre, siratóra
aztán öntni a korsóba
újra bújni be az ágyba
aludni így jó sokára.

De így megy napról napra
elém rakják, én meg bamba
képpel bámulok
s csodálod ha ámulok.

Ments meg innen e pokolból
ez így rosszabb mintha otthon
lennék és a jótól rossztól
tanulnám meg élni - osztom,

ments meg innen egyszer végre,
nem végleg, mert nem tudom,
útra készen mi lesz vélem
ha vissza nem fordítom.

Egy kis nosztalgiázás

Mindig a legjobbra törekszel, de mindig kiszúrnak veled,
mondja egy megszemélyesített magnetométer, és befogod a füled,
ne is halljam, amíg így aláznak engem,
utálom a puncskockát, de ezt meg kell tennem,
nem azért, hogy többet kapjak,
csak hogy igazságosabban
megkapjam azt ami jár,
mert így nem mehet tovább.
Fekete a citrom,
áfonyás a banán,
tudom, hogy nem tetszik,
de ezt muszáj tanár
úr, mert nem tágítok
öntől, míg meg nem nézte,
a hadat megüzentem,
de ön jöjjön el érte.
 

Hintalógalopp

Dal

Megöl az unalom,
kiköpöm a tüdőm,
a gyomrom is kifordul,
beleful' az időm.

Az agyam szétrobban,
szétrepíti egy vágy,
valami megfoghatatlan
zúgó kavalkád,
és egy golyó, hatalmas labda,
mi a gyomromat belülről nyomja.

Nem tudom mit akarok,
nem akarok semmit,
csak elfutni innen,
nem mozdulni semmit..

Belül a lelkemben
a szívemet nyomja,
nem tudom mi az,
de talán majd hogyha
elvégzem azt amit kell,
megáll ez a belső motor,
kihúzza a piros ereket
a belül lévő piszokból,
és majd talán megvigasztal valaki,
aki mindent ért és nem kérdez,
csak idejön és azt mondja érti,
én meg elhiszem, mert tényleg...tényleg

Nem tudom mit akarok,
nem akarok semmit,
csak elfutni innen,
nem mozdulni semmit.

Tavasz

Szép finom fehér pelyhek
repdesnek a levegőben,
szerte szállnak s újra össze
állnak a tenyeremben.


Megfogom és egy hajítással
a levegőbe dobom mind,
így fog szétmállani, eloszlani
ő is tőlem, s mint
fehér hó az eget egy
nagy lepedővé varázsolja,
ő is így fog elszállni
felfelé az égbe szórva,


s mikor minden csepegni kezd,
olvadoznak a rétek, füvek,
ő is úgy fog kiveszni
a szívemből, s a tüzes
lángot eloltja a patak,
s a könnyeim is akkor
talán elapadnak.

Ilyenkor

Nem érdemes senki miatt
feladni az elveidet,
főleg ha az az egy
éppen a szerelmed.

2

Egyszerre szeretem és utálom kedvtelen,
egyszerre akarom és elvetem rendtelen,
nem tudom, engedjek vagy küzdjek még szüntelen,
taszító életed, vonzó vagy énnekem.

Hasonlók vagyunk,
mégis oly egyetlen.
Teljesen más,
ezért oly szenvtelen.

3soros

Csomó van a torkomban,
facsarja az orromat
a sírás és fojtogat.

Bárcsak tudnám, hogy miért
van ez a kín, ha én
akár boldog is lehetnék,

ha te soha nem jöttél
volna ide én elém,
hagytál volna már békén.

Meglennék én nélküled,
nem kellene szédület
végett kérnem még tüzet.

Végig égett, nem hiszem!
Hiszen élni gyötrelem!
Ha nem lehet, hát nem lehet.

Nekik

Mikor nem jó Pest-Buda,
menjünk onnan máshova.
Úgy elhúznék Debrecenbe,
mért nem mindjárt decemberbe?

Vissza újra Etelközbe,
ott voltunk még összekötve,
együtt vadászunk legyekre
kaukázusi hegyekbe.

Ha az nem jó, menjünk tovább,
merre van már innen Belgrád?
Nem lát semmit se a lusta,
csak a végtelen nagy puszta!

Fel a lóra, hadd vágtassunk,
Rückwärts-be - na ne tolassunk!
Előre, csak előre,
jó lesz ez egy időre.

That Voivode

Most veszem csak észre már,
hogy mennyire egyformák,
nem ártana váltani,
mást is kipróbálgatni.
Talán én is tudok, én
olyat, amit senki még,
vagy olyat milyet ő,
az a régi rettentő
hatalmas emberöltő
előtt élt magyar költő.

The Siege

   This time will be
   more than maybe
I know I am crazy but I don't mind
I say everybody is stupid now
they don't know what is the real thing
and I think it is all that it means
   So this time I win the siege

Tyrone Wells: Sink or swim dallamára. Arról a könyvről amit épp most olvasok. Kötelező, de nekem bejön. Hát, ilyen is van. :)

Szergej Jeszenyin: Húzzad-nyúzzad, te vén harmonika

(részlet)

Ó, hány szerelem meghempergetett -
végig se gondolom.
Mit bámul kéket-fröccsentő szemed?
Kell egy pofon?

Jobb, ha ilyen szukákba
belérúgok...
Bocsáss meg drága, drága
látod... sírok...

Eyg fura nap

Éjjel az ember megéli,
amit soha el sem mert képzelni,
és a villanykörték kereszttüzében
együtt álltunk ketten a sötétben.

Aztán jön a nehéz reggel, még a
hű álom hatása alatt állva
koherens körhullámok interferenciája,
ő sem tudja igazán, mi is ma az ábra.

És üveges szemű nagylány mondja,
érdekes ábrázatú a te arcod ma,
aztán én és a másik pletykafészek
veti ugyanazt most az ő szemére.

Nehogy már egy Topic kifogjon rajtunk,
még ha nélküle is boldogulnunk
kellene, de úgy látszik, nem megy,
na, nem baj, majd adok én nektek!

Megkapom, mit réges-régen vártam,
embertan, hogy meg nem babonázzam!
De azt mondja mind, hogy megérte,
ha ez az év majd jól sikerülne.

Már idáig is épp elég volt, a pumpa
menne már följebb, ő megoldja,
bocs, de hisztiznem jól esett,
nem szeretem az ilyen T-mobil-eseket.

Már csak ez hiányzott, nyögöm ki meglátva,
ki egyszer szívem tényleg felpumpálta,
ovis bohócnak lépett fel mostan,
el is tűnt éppen olyan gyorsan.

Jöjjön még egy jó kis görög-magyar Phaedra,
hogy a napomat még-még feljebb húzza,
húzza is azt olyan jól és rendesen,
csak épp az idegeimet, ugye kedvesem?

Rohannék kifelé, de a pióca megállít,
barnán izzó szemeit rám tapasztja, s áll itt,
néznék én máshova,
csak kire, s csak hova?

Ott van ő, kire eddig vártam,
rám pillant, mert én megvártam,
kérdezem és ő bólogat,
most valóra váltom az álmomat...!

Ez is megvolt, még sincs még veszve,
lehet itt bármi, reményem keresve.
Még pár vicces téma, mi ki lesz tekerve,
aztán mehetünk, míg nem lesz az este.

Az az átkozott kulcscsomó,
hogy esne már bele
egy szép Gébárti-tó
legesleg-fenekébe! 

Hazaérek bőszen,

kipurcanva, őszen,
bedőlök az ágyba,
ennyi elég mára.

Nem lehet

Hagyj már békén, utálom
ezt az érzést, mikor
mosoly szökik arcomra,
és elhiszem egy rövid pillanatra,
hogy tényleg szép és jó
és épp oly elfogadható,

de mikor bevillan,
mint egy rikító fényszóró
agyamat beindítja,
s megjelenik az a szó:
NEM!
mert tudom, hogy nem lehet,
mert nem vagy itt nekem,
igen úgy van, nincs senki sem,
csak én hülye azt hiszem,

és máris fordul a kocka,
ami bizony már rég el van vetve,
és nem szabad, mert hogyha
benned semmi nincs elrejtve,
akkor megint felkiáltok
s hallgatok el egyszerre,
meg kellene ezt tennem
most már végre-örökre.
Nem, nem, és nem!
Ebből nem lehet szerelem!

?

   nem     nem
nem  nem  nem
    nem   nem
          de

    de       de
de  de  de   de
   de  de   de
        nem 


*Király László: Ablakok

Folyosó

Ott vagy, jé, most rohanjak!
Megrángatva a hajadat,
- észreveszed-e azt vajon? -
Kérdő szemmel hátranézel,
Köszönsz halkan és nem érted,
mit keresek a nyakadon.

Te soha nem érezted?
Vagy csak elfelejtetted?
bezzeg engem megbolygatsz.
De mit ér az, ha nem viszonzod,
Elnézel mellettem, így most
szívem durván összeroskad.

Már egyik sincs meg

Már egyik sincs meg. Elveszett.
Mindkettőt elhagytam útközben.
Észre se vettem és nem voltak már
itt benn a zsebemben.

Elhagytak, itt vagyok
egymagam az úton,
sírok és zokogok
jaj de, jaj de nagyon.

Mért kellett ennek így
történnie, jaj nekem!
Mi lesz most így
ezek után én velem?

Örültem, mert kettő is volt,
ha egyik elvész, úgy legyen.
De az aztán, mindkettő tán,
meg se fordult fejemben.

Hátha jön majd mégegy megint,
amit zsebre rakhatok,
és akkor lesz csak újra nekem
Kellemes és szép napot!

De vajon tényleg lesz-e
ilyen jó nagy alkalom,
és ha igen, melyik lesz az,
s mikor jön, még nem tudom.

- Tetszel neki. ... Már hogyne tetszenél? Hiszen minden csaj tetszik neki.
- Ezzel én is pont így vagyok. :) Minden pasi tetszik.
- Akkor megkérdezem: én is?
...
- Inkább ne válaszolj, nem akarok elkeseredni.

 "Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek."
Edgar Allan Poe

Subi

Ismételj!

Hosszú szünet, mindent elfelejtesz,
ismételni, hogy újra emlékezz,
ami régen volt,
de még el nem múlt,
és soha vissza nem is jön már,
ugye nem felejted el immár,
hogy ez a helyzet, ez az állás,
és most rád vár, ez egy táblás
játék, és most te jössz, mi a kérdés?
Én már dobtam, és nem jött ki a lépés,
ha eddig megvagyunk, akkor tovább,
fel a hátamra a kantárt,
meg nem állunk míg ott a cél,
az a bűvös átvitt együttlét.

Neked

Szívem szemben van veled,
miért kéred ha nem mered,
úgysem lesz soha a tied,
hacsak magad el nem engeded.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én éjjel-nappal Petőfi Rádiót hallgatok. Ott hallottam egyik reggel a Magashegyi Underground Szívtakarítás című számát. A dallam hamar a fülembe mászott, de a szöveget nem jegyeztem meg. És ez lett az eredménye. :)

Mindenkinek!

Onnellista Uutta Vuotta! Bonne Année! Kenouriosz Kronosz! Gelikking Nieuwjaar! Sretna Nova Godina! Felice Anno Nuovo! Felit Ano Novo! An Nou Fericit! Feliz Año Nuevo! A Stastlivy Novy Rok! Scsasztlyvoho Novoho Roku! Glückliches Neues Jahr! Happy New Year!

Boldog Új Évet!