hogy felpattintják egy szelence tetejét,
egy kartonbábu feje koppan a földön,
s helyébe előlép a hús-vér ember-lét,
DE ahogy nézem, hogy a falak ledőlnek,
ÉS ami mögöttük van, az teljesen más,
DE a csalódottság helyett mégis újra
ÉS újra megbabonáz az a valóság.
