Eső

Az eső az üvegen minden fényt elken.
Már száz évet ültem. És oly monoton
hangtalan cseppek áztatják a lelkem,
mint körmeim ritmusa az asztallapon.

Az idő tán megdermed ezen a kedden,
de feltűnik egy-egy ötperces szivárvány.
Honnét tudnám, hogy egyszer megmásszuk ketten,
vagy megmarad minden az álmokba zárván?

Ostrom

Választottam egy utat,
s megláttam azt a két lukat,
- ablakok helyett egy falat.

Kétségbe ejtett a tudat,
hogy ilyen egy igen nagy falat,
- még jó, hogy ma nem ettem halat.

Ez az elsötétített üveg
mekkora luxus már, öreg!
- Így nem látok semmilyen tüzet...

Tehát csak elképzelni tudlak,
és ez egy cseppet sem nyugtat,
- a szimat sokszor csak ugrat.