Érzem a homokszemek fájó marását,
próbálom leírni az emlékek mását:
kegyetlen, eszét vesztett évek voltak,
és érzések, mik fogva hátra toltak,
- titkon holt sivatagi port okoztak.
De csöppöket hallok a mélyben,
s egy csöppet fölbolydul az éjben
a régi színek termékeny tánca,
s az éneknek nem lesz többé lánca!
