Vízió

Őserdőben bolyongva
ott fénylik távol előttem
és küzdve, vagdosva,
a liánokat körülöttem
utána eredek, már rohanok is,
várj meg, fényes, csillogó
kékeszöld szempár, már fut ő is,
és hirtelen szétfoszló
kiáltás hallható, összerakható,
de nem érthető, talán csak épp ő,
aki meghallja - hirtelen megáll,
szememben éles fájdalom,
becsukni már nem tudom,
átszúrta szivemet vad lándzsád!
Azt hiszem, itt maradok örökre, jégbe fagyva,
míg e kék olvadt vas magára nem hagyna,
szédülök, forog velem táj és más,
ne rohanj úgy te őrült, fáj!

                 ***

Kemény, érdes törzsű fa,
gyáva férgek másznak rajta,
hatalmukba kerítik csakhamar,
megmozdulni már nem tud, noha
ő is érzi, mi keresztülhasítja
törzsét kettévágja, felharsan
a fűrész éles hangja, s hagyja
veszni már, mert elmúlt, nincs tovább.

Szállj!

Szállj, szállj, madár felfelé!
Hódítsd meg a világot!
Te is csatlakozz hozzájuk,
ne csak az olyan félék!

Vagy nem is, inkább lefelé
kell szállnod, azt hiszem,
hisz ott vannak odalenn,
egymás között, füst-félék.

Ne légy olyan kis félénk,
merj leszállni, zuhanni,
velük ott majd meghalni,
ezt is, látod, elérték.

Ők

Egyforma mind, bírhatatlan,
néz mindegyik, szólni halkan,
próbát megér, de meddig tart az?
Egyszer beszél, s máris hallgat,
kitartás nincs, nem is fárad,
megpróbálni s belefárad,
nem érdemel, nem is kaphat,
semmi jog nincs, ne is hallgasd.

(Maga ott van, majd rámászik,
ő meg sört-piát s szív,
"kinek kell az?", úgyis kaphat,
nem érdekli az sem, ki az.
Csak teszi magát, hátha hathat,
hogyne hatna ő is nagynak?
Ott lóg rajta, most csavarta,
jön egy ruhás, le is csaphat,
de nem érdekli, ő csak fogyaszt,
utána meg mindent "otthagy".

Ne is lássam, nem kell ilyen,
Vagy mégis? de nem-nem, mégsem.
Pedig tudom, ő is ott van,
de ha nem, hát nem kell; halljam:
kész vagy-e vagy húzzak el,
de most végleg, két kézzel?!

Csak a zene az, ami az,
az egyetlen, mi összetarthat,
meg az érzés, vagy a kínzás,
mi megérint, ha látsz vagy hallasz.
De nem tudom, segíts, kérlek,
mondd meg végre, tényleg érzed?

Légyszi', kérlek, gyere érte!
Ne hagyd itt rohadni meg,
szép dobogó véres szívet,
mi érted eped, mígcsak élek...
Látod, így is, ma sem múlik,
hogy semmi sincs, ami tetszik,
én sem értem, hogy miért is,
de ez van és míg el nem múlik,
elfogadom, s fel nem adom,
odamegyek, lerohanom,
megfogadtam és megtartom,
hogy többet már el nem szalasztom.)

Kék fagyi

Kék fagyi a kezemben,
sokáig tartom, megolvad,
megpuhul s leeshet,
de azt már nem várom meg,

elnyalom, ha kell, az egészet,
finom ízű, áfonyás.
Úgysem tehet semmi mást,
bele kell törődnie, hogy az enyém lett.

                     ***

Kék madár, megfoglak, ne szárnyalj tovább,
kalitkába zárlak, szívem fölé raklak,
itt legyél velem mindig, egyedül nem hagylak,
ne félj, jó lesz neked velem,
legalábbis nagyon remélem.

                ***

Kék jégcsap,
tél idején,
karácsony előtt
is itt lógsz fönt,
széttörjelek vagy megegyelek?
Azt hiszem semelyik sem lesz,
megfoglak, megtartalak,
hátha egyszer még elolvadsz.

...

Behunyom a szemem,
szakállad, idehajolsz,
érzem leheleted,
szemem a szemedbe néz,
hozzámérsz... és felébredek.

Az

az,
hazafelé
vezet az út, ösvény,
szűk,benőtte minden gaz,
felfelé  nézek,  fák  koronája
zárul   össze,   lefelé   barna
s   katicák  mászkálnak rajta,
felveszem az egyiket,belenézek
aprócska pont-szemébe,leteszem.
És megyek tovább.Ki tudja merre.

Karácsony

Csengők szólnak,
s fények gyúlnak,
szünetre mennek
az öreg utak.

Egyedül ülök,
senkire várok,
nézek csak körbe,
sajnos nem rátok.

Szép hó,
oly jó,
de mégsem
nekem való.

Gyere ide,
ölelj át,
ajándék nincs,
de ne is várd.

A lényeg a hó,
hogy oly jó.
Viseld el,
mert az való.

Elég

Szerelem, szűnj meg, szerelem,
ne kínozz, ne marj szívembe többet,
nem ér semmit, lehetetlen,
mágnesek nem vonzzák egymást többet.

Szaladj el, vad eb,
rohanj előttem, ne nézz
hátra soha többet,
vagy most harapj belém.

Ablak

Milyen szép ez a világ!
Üveges szemmel
nézek most elébe,
nem ér, és nem kell.

Jamaicai alter füves

Te meggondolatlan gondoló
füles tarajos sül
szőrös disznó és no disco
bőröd leég s lesül.

Pofon csattan szép fejeden,
rúgás koppan ottan lennten,
letépem a parókádat,
csak ne nézz hülyének engem!

Kivel játszol te? nem a tűzzel.
Mért törsz szivet össze bűzzel?
Kislány? Fiú? Nagysrác vagy te?
Szerintem meg még egyik se:
egy ócska jamaicai alter füves.

Kollégának

Fakó fátyolán át látom arcodat,
megszépülsz,
mért van ez, nekem barchoba,
megrémült
Szeretnélek megismerni, tényleg úgy van?
mondd nekem,
nem hiszem, csak ámítás az,
elveszem.
hosszú út áll előttem,
nem merem
végigvinni, megnyerni
vagy...
nem lehet, mást nem lehet,
nincs más választás,
elindulni tefeléd -
csak jönnél ide már elém,
de nehezíted dolgomat,
egyáltalán, te vagy az?

??

Melyik lesz az,
sok volt, lesz is még egypár,
ki eljön, elrabolja, de már visszahozza,
egy perc mi le se telik, máris
újra itt van, újra mégegy, egy másik...

Az ihlet

Pengeted, lesütöd,
rám nézel, krákogsz,
elhúzod, megmondod,
ránézel - lányok!

Tipikus szindróma
16 kor, édes.
Hiába, nem etetsz,
nem kellesz, te érdes.

XD

Lé az alma, üveg
szilánkos a szived,
Töröm rajta magam,
Hogyan ki ne oltsam..

Vár az alma, rád,
Mért nem hívod már?
Add ide a képét,
tűnjön el a kétség.

Előadás

Arc poetica

Várjatok még, ne menjetek,
Én is hadd menjek veletek.
Én is elérem azt a szintet
Mi nektek kell, jól érezzétek
Magatok; de alter lett ez XD
Be is fejezem ezt, nesztek!

Titok

Gyere ide, édes, drága,
Arcod nem látom.
Hadd öleljelek magamhoz,
Mert azt nem bánom.

Remélem,
Úgy érzem,
Vagy rossz az?
Én kértem.

Bújj hozzám, szerelmem;
Nem értem: ki vagy te?
Nem tudom, nem ismersz,
De úgyis élvezem.

Hagyj békén,
Tűnj már el!
Előlem
Bújjál el!

Nem kellesz, elegem,
Hidegem van, érzem.
Mért jöttél, nem mentél
Előbb el, azt kérdem.

!!!

Ne kínozzatok, állj!
Hagyjatok békén már!
Mért kell engem cseszegetni?
Nem lehetne békén hagyni?

Kilépés a világból,
Itthagyás az aljától,
Kilépnék, eltűnnék,
Soha többé nem látnék,

Csak a belső szememmel
Az elképzelt életem...
Hagyjatok békén már!
Nem érdekel ez már.

A tipikus

Ragyogj fel, szép nap,
Orcámnak felette,
Onts reám még ma
Picinyke jókedvet.

Hogy érezzem értelmét,
Elviselni tudjam,
Mai szar kedvemnek
Búját elhagyhassam.

Nézz reám, tekints rám,
Feledtesd el velem,
Hogy egyszer ellened
Oly sokat vétettem.

Legyen újra szép nap,
Mi jót tesz lelkemnek,
Felvidítja bágyadt,
Unalmas éltemet.

Hulla

Megint azt hiszem, hogy élek,
pedig csak egy hulla vagyok.
Nem hiszem, hogy más is észrevette,
Pedig belül majd megfagyok.

Wait

Wait, 'cause I'm lonely crying,
I would say goodbye an'
I should know, I should know
What happened to you.

Asszem egy Bon Jovi számra. 

Two weeks

Two weeks and I'll stop waiting,
Two weeks and I'll stop chasing,
Two weeks and I'll be free,
Can you hear me?